Hora koboz

A koboz népi hangszer, a lant közeli rokona, utóda, melyet a moldvai csángók, ukránok és románok máig megőriztek a régies játékmodorral együtt.

Rövid nyakú, gömbölyű hasú, perzsa-arab eredetű pengetős hangszer.

A koboz szó ősi török eredetű; névváltozatai sokféle hangszert jelölnek, így a moldvai csángók kobzáját, a kazahok kobizát, a kirgizek komuzát vagy akár az oszmán törökök kopuzát vagy kobuzát.

A kobozt Anonymus is említi a Gesta 46. fejezetében.

Egyik ősi változata a csángóknál maradt meg.

 

Tinódi címere

 

A kobozhoz hasonló rövid nyakú lant a kínai bípa, amelyet már a Tang-kori ábrázolások ismernek.

A bípa alakja szinte teljesen megegyezik a csángók ma is használt kobzával.

A finnugor népeknél a török népektől átvett sankultapot találjuk. Koboznak nevezett hangszerről Magyarországról már a 14. századból is származik adat.

1326-os okmányok már ismernek kobzos neveket („Johannes dictus Kobzus”), majd Tinódi Lantos Sebestyén (1505–1556) saját kezűleg rajzolt címerében egy kaukázusi, hosszabb nyakú kobozféle látható.

A tamburák és a kobozok húrjait kvintekre és kvartokra hangolják, amelyekkel a pentaton ének jól kísérhető.